Másnap, miután végig izgultam a lányok versenyét, ahol a nőverem egy szenzációs futással első lett, elkezdtem melegíteni. A neoprén felvételt is bele kellett kalkulálnom, ezért jó korán kezdtem hozzá. Felküzdöttem és már a 19 fokos vízben lubickoltam. A vízi melegítésre nem jutott elég idő, de még így is én voltam bent a legtöbbet... 80 induló volt, köztük az Európa Bajnok (Steinwandter) is a rajthoz állt. Én a 73-as rajtszámot kaptam, így az utolsók között szólítottak a pontonra. A rajt a vízből indult. Nagyon jó helyett találtam. Konkrétan tudtam, hogy hova szeretnék állni ezért rögtön arra vettem az irányt. A szomszédom elég kedves volt ezért szorított helyet és kapaszkodót, ennek köszönhetően nem volt annyira megterhelő azt a 3 perces várakozás a rajtjelig. Az úszáson szerencsére nem kaptam sok pofont, mert nálam nyíl szét a mezőny. Szépen beálltam lábvízre és mikor újra összeértünk kiálltam a bunyóból. Volt erőm egyedül mellettük úszni. A neoprén levétel és az első depó közepesen sikerült. Második bolyos lettem de már az elején felhoztuk őket. Sok volt az akció és a rángatás. Talán ennek köszönhető, hogy nem ért fel a következő boly. Elsők közt szálltam le a keróró. A második depót sajnos eléggé elrontottam így az 5 másodperces hátrányból 25-öt csináltam. Rettenetesen kellett futnom, hogy felérjek az első csapatotra. Mikor már ott voltam a sarkukban, megpihentem a tempójukban. Az első futót (Balogh Mátét) már nem vállaltam be. A második kör fordítójánál minimális tempó váltással felhoztuk Mátét, így már "hivatalosan" is első futók között voltam :PP Az iram egyre keményebbé vált. Kimentünk az utolsó körre és egy erősebb tempó váltásra reagálva elkezdtem én is nyomni. Ketten maradtunk Sullwald (Dél-afrikai Köztársaság) triatlonistával. Futottam még egy halál tempót és a fordulóra meglett a 25 méteres előny. Nem gondoltam semmire... Nem tudtam, hogy sikerül-e tartani a tempót a maradék 800 méteren, hogy sikerül-e előtte beérnem a célba, hogy sikerül-e végig csinálnom a versenyt, csak egyet tudtam: nyerni szeretnék, de azt már nagyon... Így inkább "halálba" futottam magam, csak ne érjen utol senki. Kemény volt és meg 500 méter a célig. Nem mertem hátra nézni ezért még keményebben próbáltam sprintelni. Hihetetlen én szakítottam át azt a bizonyos ETU szalagot, amire már annyira vágytam. Életem első Európa kupa győzelme!!! Nagyon boldog vagyok!!! Sajnos egy kicsit később rosszul lettem és az eredmény hirdetés előtt 2 perccel még hánytam is... :((( De megérte! A győzelem mellett egy dobogón, a legmagasabb fokán állhattam a nővéremmel, Eszterrel... Ennél jobb érzés nincsen a világon ;))
ETU bejegyzése rólunk
 |
| Szokásos furcsa fej a rajt előtt, biztos hiányzik az Oakleym :PP |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése